Idén is beköszöntött az utolsó nap. Reggeli után szaporán pakoltunk, hogy 10-re egy szobába tudjuk zsúfolni az összes csomagot. A lányokat igyekeztünk lebeszélni arról, hogy magukkal cipeljék kis táskájukat, s e sikeres akciónkat követően letereltük őket az ebédlőbe, hogy egy utolsó lehetőséget kapjanak a szobatáncok begyakorlására (kicsi volt a sansz, h befejezem ezt a mondatot még ma, igaz? ;o).
Utána levonultunk mi is, és lezsűriztük a táncokat. Volt egy csapat (úgy sem mondom, meg melyik), aki kisebb csalódást okozott, mert nem fejezték be a táncukat a hét végére, és ez egy kissé módosította a pontverseny állását is. Ennek ellenére azért ügyes volt minden szoba!
A táncok megtekintése után szokásunkhoz híven ajándékokat osztottunk, a pontgyűjtő akciónk első három helyezettjének (Csida Ági, Horváth Rozi és Juhász Vivi) külön ajándékokkal, a többieknek pedig vigaszajándékkal kedveskedtünk.
Az ebéd és a buszunk érkezése közötti időt a lányok többsége a csomag-szobában bezsúfolódva töltötte el, míg mi az udvaron szöszmötöltünk.
A hazafelé út nagyrészt alvással telt.
Reméljük, a rossz idő és a 4. emelet ellenére idén is jól éreztétek magatokat! További szép élményeket a nyárra! :o)
Pénteken a már megszokott rossz időre ébredtünk, de hát ki mondta, hogy a nyaralás csupa kánikula, pancsikolás és strandon heverés?
Reggeli után a már szintén hagyománnyá vált cetlis játékunkat játszottunk idén különböző feladatokkal és mínusz pontokkal súlyosbítva. A feladatos cetlikből kis ízelítő: Hozz Andinak egy pohár vizet!; Szerezz Krisztitől egy hajszálat!,; Sikíts!; Szerezd meg Attila cipőjét!; Szerezz Alextől egy puszit!; Kérj egy idegentől egy puszit!; Szerezz 10 pár zoknit!; Szerezz egy piros bikini-felsőt!
Ezután megtartottuk utolsó tánc-óránkat, a lányok rendesen kifáradtak (Juhász Nikivel az élen, ugyebár... :o).
Ebéd után megelégelvén a rossz időt, elindultunk a siófoki Galerius-fördőbe, hogy idén legalább egyszer kipancsikoljuk magunkat. Vonattal mentünk át Siófokra, onnan tovább gyalog a fürdőbe, ill. Gabi szakaszonként besegített kocsival.
A fürdő nem okozott csalódást: bár pici volt, de volt minden, mi szem-szájnak ingere, és amit a nyaralni vágyó lányzók kívánhatnak: hideg vizes medence, meleg vizes medence, csúszda, turmix a kültéri medencében. Egyedül Andi maradt sajnos a parton, ő olvasgatott, vagy a snack-bárban kapható finom cappuccino-val vigasztalódott társaságunkban.
3 órát töltöttünk a fürdőben, este tértünk csak haza, így utolsó vacsoránkat (gyros-tál/ pizza) a társalgóban fogyasztottuk el. Közben Gabi indítványára megbeszéltük, kinek mi tetszett és mi nem tetszett a táborban. Sokan dicsérték a játékokat, hogy soha nem unatkoztak, tetszett nekik az élményfürdő, de sokan panaszkodtak a 4. emelettel együtt járó sok lépcsőre, illetve az időjárásra, vagy éppen az ételre. Sajnos utóbbi körülményeken mi nehezen tudunk változtatni, de tudomásul vettük a kritikát.. :o)
Csütörtökünket reggeli után a már hagyományosnak számító „gyümölcsös” játékkal indítottuk, 10-re már az összes gyümölcsöt (vagyis minket) megtaláltak a lányok.
Kicsit később a már tavaly kipróbált lufi-pukkasztós játék került sorra. A lányok lábára lufit kötöttünk, az nyert, akinek lufiját nem taposták el a küzdőtéren.
Idén a nagy sikerre való tekintettel több fordulót is rendeztünk ebből a játékból, amiből kiderült, hogy "Attila egy tank", ami miatt előszeretettel választották segítő párnak a csajok, ha arról volt szó.
Ezután a szintén mindenki számára ismert székes játék következett: az első körben Alex esett ki elsőként, ami igen megviselte szegényt. A további körökben felfedeztük, hogy Detti mekkora túlélő, ezért miután Gabitól átvettem a magnó irányítását arra hajtottam, hogy ő essen ki. Nehéz menet volt, mert nagyon kis leleményesen játszott... :D
Az abszolút győztes azonban Adorján Niki és Várady Zsófi volt, ők végül bezsebelhették jól megérdemelt pontjaikat...
És ez volt az a nap, bizony, az egyetlen nap, amikor úgy igazán sütött a nap. Meg sem próbáltuk hát ezúttal lebeszélni a csajokat a medencéről, habár mi csak a partjáig merészkedtünk... Mindenki igyekezett maximálisan kihasználni a napos órákat, és lehetőleg 2 óra alatt csodacsokira sülni és minél több jégkrémet megenni.
Este, mivel másnapra már megvolt a magunk terve, diszkót rendeztek a lányok. Készültek hát a sminkek, előkerültek a hajvasalók és a csajok igyekeztek a tábor többi lakóját is bevonni a mókába -több, kevesebb sikerrel.
Már rutinosan ébredtünk reggel, hogy viszonylag rendezetlenül megjelenjünk 8-kor a reggelinkért. Reggeli után, mivel egészen eddig meglepő módon egy csepp eső sem esett, terveztük, hogy megnézzük magunknak idén is Balatonszárszó City-t. Persze nem hagytuk ezúttal sem feladat nélkül a lányokat, most is volt néhány kérdésünk a városról, amit a csapatoknak ki kellett deríteniük, és még néhány kérésünk, amiket végre kellett hajtaniuk.
Kérdéseink és kéréseink a következők voltak...
1. Milyen szobor van a Fő utcában?
2. Mi a templom neve a szobor mögött?
3. Hogyan juthat el egy nyugdíjas innen Sukoróra, Ukk-ra, Bobára vonattal úgy, hogy vinni akarja a biciklijét?
4. Hozzatok egy képet egy hattyúról!
5. Mennyibe kerül egy fokhagymás lángos?
6. Hol lehet metszőollót kapni, és mennyiért?
7. Szerezzetek fejenként egy kockacukrot!
8. Mondjon el valaki a csoportból 4 sort egy József Attila versből!
9. Hozzatok magatokkal egy idegent, akinél van papírzsebkendő!
10. Szerezzetek 5 db aláírást!
Idei tapasztalatunk az volt, hogy a lányok sokat fejlődtek mind önállóságban, mind
közvetlenségben. Eleve egyedül indultak el és egészen könnyen meggyőztek idegen embereket, hogy jöjjenek a fő térre megmutatni zsebkendőjüket. A lányok szuperek! Még Alexet is magukkal vitték.
Két óra állt rendelkezésükre a feladatok végrehajtásához, utána visszabattyogtunk az üdölőbe, hogy aktuális ebédünket elfogyasszuk. Utána új érzések törtek ránk: azt éreztük, mintha sütne a nap! Ezen felbuzdulva a csoport egyik fele Gabi társaságában megnézte a Balatont, és megtapasztalta a talajvíz áldásait is -Ági cipőt váltani vissza is szaladt.
A csoport másik fele napozott, vagy a jéghideg medencébe készült bemenni. De csak készült, mert egy ügyes manőverrel leszereltük őket! (mindig tartsunk magunknál gyerekpszichológust... ;o)
Vacsora után táncoltunk egészen hosszan, este kilencig, és végre belekezdtünk az idei tábortáncba is!
A szél nem csökken, az eső is esik. Elegünk van, fázunk. Végre kicsit kialusszuk magunkat, így reggeli után frissen pattognak a lányok a táncórán.
Ebéd után játékos délutánt tervezünk a társalgóban (Alexnek csak társalvó :o)
Elsőként az első nap (a mozdulat-memóriás játék során) beszedett zálogokért kellett megküzdenie a lányoknak olyan feladatokkal, amiket egymásnak találtak ki.
Így történhetett, hogy Anett hisztizni kezdett egy idegen fiúnak, Szombati Viki elmesélte egy napját egy másik táborozó lánynak, Vivi szerelmet vallott a társalgó falainak, Emese sikítva körbeszaladta a tábort, Ági pedig egy vörös sálat lengetve kiáltotta ki a világbékét a folyosóról. Reni cigánykerekezett az udvaron, közvetlen azután, hogy Rozi szerzett egy fogkefét.
Ezután a lányok tüdejét tettük próbára a ping-ponglabda fújós játék során: az nyert, aki a másik térfelére át tudta fújni a labdát, és az az ellenfél oldalán pottyant le.
A csoportszellemet tette próbára az a játék, amikor egy bekötött szemű versenyzőnek kockacukorból kellett tornyot építenie úgy, hogy szobatársai segítik őt "jobbra-balra-tedd le de rögtön!" kiáltásaikkal...
A nagy sikerre való tekintettel ezt kipróbáltuk jobb kézzel, bal kézzel és műanyag villa segítségével is! ;o)
Nem csupán a rajztehetségükre, de kompromisszumkészségükre is szükségük volt a lányoknak a következő feladatnál: két-két lányzó ül egymással szemben, egy tollat fognak és a fülükbe súgott alakzatot próbálják megvalósítani. Csakhogy a páros egyik tagja napocskát, másik tagja labdát kéne, hogy rajzoljon. Így született sok-sok furcsa kinézetű katica... ;o)
Ismét egy rajzos feladat következett: a páros egyik tagja egy egyszerű rajzot kapott a kezébe, amit a neki háttal ülő párjának kellett "lediktálnia" úgy, hogy nem használhatott geometriai kifejezéseket. Itt is született egy-két meglepetés... :D
Az előzmények alapján hihetnénk azt, hogy átavanzsáltunk kézműves- vagy médiatáborrá, ezért gyorsan lezavartuk vacsora után táncolni a lányokat az udvarra, amivel nagy sikert arattak.
Késő este a lányok a röhögőgörccsel, mi pedig a szúnyogokkal igyekeztünk megküzdeni.
Hideg éjszaka után még hidegebb reggelre ébredtünk... A lányok jóvoltából már fél 7-kor.
Reggeli után egy hosszú-hosszú táncóra következett az ebédlőben: a lányok felelevenítették az idei táncokat és elkezdték megtanulni egymáséit.
Ebéd idején végre egy kis meleg folyadékhoz jutottunk: bablevest ettünk krumplistésztával. Ebéd után a tegnapi nap során bevezetett médiatábor-jelleget igyekeztünk erősíteni: a lányok szobánként forgattak egy-egy klipet, amit vacsora után meg is tekintettünk és lepontoztunk.
Azt beszélik, valamikor activityztek is a lányok, de ezt az eseményt a krónikások (szöveg: Kriszti, fotó: Zsani) sajnos átaludták, ezért bizonyítékkal nem szolgálhatunk...
Kedves szüleim, fáznak a füleim,
küldjetek sapkát...
Na, de kezdjük az elején. Szokásunkhoz híven az erzsébeti Interspar parkolójában vártuk buszunkat. És vártuk ... és vártuk... és vártuk. Mert a sofőr egy egészen másik parkolóban várt minket. A szerencsés egymásra találást követően a busz utánfutójába próbáltuk beszuszakolni a lányok csomagjait (megjegyzem, Anett bőröndje indokolatlanul gigantikus, ugyanakkor nagyon szép), majd el is robogtunk a csodálatos nyári célpontunk felé. Az úton kaptunk egy kis ízelítőt a várható időjárásból - metsző szél, átláthatatlan esőfüggöny. Na, de ne legyünk telhetetlenek! :o)
Fél kettő körül érkeztünk meg a tavaly már megismert Hotel Annamariba. A tavalyi nyaralásunkhoz képest annyi a változás, hogy nem a földszinten, hanem a 4. emeleten vagyunk, vagyis legalább messziről látjuk a Balatont.
Innentől a szokásos: kipakolás, sikítozás, ágyneműhúzás (már aki tud! ;o) és a maradék szendvicsek elfogyasztása.
Délután az udvaron táncoltunk.
A vacsora paradicsomos húsgombóc volt főtt krumplival, népszerűsége a lányok között hullámzó volt.
Vacsora után nem sokkal elkezdtünk játszani:
Elsőként a lányoknak a nevük elé kellett egy olyan jelzőt mondaniuk, ami igaz rájuk. Lett Dilis Dóránk, Népszerű Nikink, Okos Orsink, Dilinyós Dettink, Eszement Emesénk -mindenki láthatja, milyen nyerő csapat vagyunk!
Majd egy kis memóriatréning következett: a csajoknak ki kellett találniuk egy mozdulatot, amit a kör közepén bemutattak, az előttük már bemutatott mozdulatok után.
A következő játék képeinek megtekintése előtt megnyugtatnám a szülöket: ez nem egy brutális beavatási szertartás, hanem a... szembekötős-dudakövetős játék. Az összekapaszkodott, bekötött szemű lányok Alex-szel próbálták Gabit követni, aki fújta a dudát... Nem volt kíméletes...
Ezután a lányok kreativitását igénylő játékot próbáltunk ki, egy játékról kellett minél meggyőzőbb reklámszöveget írniuk 3 mondatban, majd egy másik játékról (a dudáról) pedig reklámfilmet forgatniuk.
És ismételten rájöttünk, hogy a lányokat nem elég húsz perccel villanyoltás előtt figyelmeztetni a lefekvésre.